„Tizenhárom
történet, tizenhárom feledhetetlen élmény, mely elkísér!” – ígéri On Sai
novelláskötetének borítója. És valóban nem csalódtam, mert megkaptam, amit ígért:
tizenhárom történetet, melyek nem eresztenek el még napokkal az olvasás után
sem.
A
novelláskötetekkel az a baj, hogy nem lehet őket csak úgy egy szuszra
elolvasni. Viszont a novelláskötetekben az a jó, hogy nem lehet őket csak úgy
egy szuszra elolvasni!
Hiszen
mindegyik novella egy új világ, egy új történet, amelybe bele lehet csöppenni
és a hosszúságától függően hosszabb-rövidebb időre elmerülni. Ennél a kötetnél
azonban nem is kell egymás után falni a történeteket, mivel annyi gondolat,
érzés vagy kérdés fogalmazódik meg az olvasásuk közben, hogy két novella között
jól esik kicsit becsukni a könyvet és elgondolkodni. Vagy éppen mosolyogni,
nevetni egyet.
Mindegyik
történet egy-egy fantasy világban játszódik, de mégsem hasonlítható össze egyik
sem a másikkal. Az egyik pillanatban még egy középkori faluban vagyunk, ahol
varázslók vagy éppen vérfarkasok vesznek körül minket, a következőben pedig már
a távoli jövőben, ahol szex- és imarobotok szolgálnak a mindennapjainkban, a
fürdőkád kitalálja a gondolatainkat és uralja a kielégülésünket. Ebben a
kötetben ugyanúgy játszódhatnak az események az orkok által megszállt Budapesten
vagy a bibliai Názáretben, ahol Jézusra a jövőből érkezett telepata testőrök
vigyáznak. Népmesei elemekből sincsen hiány: a legkisebb herceg egy beszélő
gyík segítségével állja ki a három próbát és lesz az övé nemcsak a fele
királyság.
On
Sai hihetetlenül jól ír, minden nehézség és erőlködés nélkül elfér egymás
mellett a történeteiben a vallás, a humor, a vágy, a perverziók, az érzések, a kalandok,
a sóvárgás a meg nem történt események után, az irónia, a pszichológiai elméletek,
a nap mint nap meghozott áldozatok, a high tech jövő, az emberi gyarlóság vagy a könyvekből kilépett
romantikus hősök. A szereplők sosem csak jók vagy csak rosszak, ettől lesznek
valóban emberiek. Orvosok, pszichológusok, varázslók, papnők, hercegek,
űrhajósok, próféták: mindenkinek megvan a maga keresztje.
Nagyon tetszett a borító is, és ez a gyönyörű lány még csak a kezdet, mert a novellák elején is László Maya csodálatos illusztráció teszik még teljesebbé az olvasásélményt. Az oldalak alján pedig történetenként változó sormintákat kapunk, amiket a novella képekkel együtt legszívesebben kiszíneznék. Az egyik kedvencemet itt látjátok.
De
akkor lássuk egyesével a novellákat:
5
szív: Esővágy, Csak mi, lélekharcosok, Az emlékkufár, Orkszar- és barackillat
Ők
lettek a kedvenceim, ezeknél éreztem azt, hogy még-még-még, nem lehet itt vége!
Bármelyik történetből szívesen olvasnék akár hosszabb szösszenetet is, de
legalább újraolvasósak!
4,5
szív: A mágia ára, Mentsétek meg Krisztust, Sose szólj be varázslónak!,
Dajkamese, Jóvágású vérfarkas nősülne, Hogyan ölne Jung?
Velős,
kerek, jól kidolgozott novellák, tetszettek.
4
szív: Scar első bálja
Itt
érezni lehetett, hogy csak egy kis jelenet egy nagy egészből, de mindenképpen kedvet
kaptam a sorozathoz is.
3,5
szív: Ébredés – elég zavaros volt; Nyolc négyzetméter a világ – igazán zavarba ejtő.
Tehát
jó bölcsészhez méltóan osztottam-szoroztam, az eredmény pedig *dobpergés*:
On
Saitól ez volt az első olvasásom, de ez is elég volt ahhoz, hogy megszeressem a
stílusát! Nagyon kíváncsi vagyok a többi könyvére is.
Kedvenc idézetek
„Vannak emberek, akikkel találkoznunk kell.”
„A mi korunk átka a választások sokasága, az ezernyi út,
amin járhatunk. Kísértése pedig a „mi lett volna, ha” csábítása.”
„Ha azt érezzük, hogy eggyé akarunk válni a másik emberrel,
ha azt, hogy csakis általa lehetünk boldogok – az nem szerelem és nem barátság.”
„Tompítjuk a lelkünket ingerekkel, hogy ne kelljen érezni,
mert akkor észrevennénk, hogy baj van.”
„Miért másabb a templomok csendje, mint a nagy házaké?
Sokkal mélyebb, valahogy várakozó, türelmes.”
„Pár nap múlva rájöttem, hogy megtaláltak Krisztus gyenge
pontját: ha nincs hit, nem tud gyógyítani.”
„Vajon miért kelnek a hangok előbb, mint a fények? A világ
alulról ébred, először a bogarak zümmögése erősödik, majd a bokrok magasságában
hallik surrogás, végül a fák lombjai között zendül fel az élet.”
„– Erős kétségeim vannak kijelentésed igazságtartalmát
illetően.
Azannya! Ilyen szépen még sose mondták, hogy hazudsz, ócska ribanc.”
Azannya! Ilyen szépen még sose mondták, hogy hazudsz, ócska ribanc.”
Ha Ti is olvastátok a
novelláskötetet, kíváncsian várom, hogy nektek melyik történet volt a
kedvencetek!
Örülök, hogy írtál róla, mert két hete vettem meg a könyvet, annyira szép a borítója *-* A belső illusztrációk is nagyon tetszenek. A Calderont imádtam, úgyhogy biztos vagyok benne, hogy ez is tetszeni fog :)
VálaszTörlésRemélem akkor kedvet kaptál hozzá! :) Én pedig felvettem a listámra a Calderont, tényleg nagyon szépen és fantáziadúsan ír On Sai.
Törlés