2017. december 30., szombat

Futóversenyek 2017


Sziasztok! 


Az év vége számomra mindig az az időszak, amikor van időm arra, hogy egy kicsit lelassuljak, összegezzek, visszatekintsek az elmúlt évre. Listákat készítek, kitöltöm a YearCompass évösszegző füzetet, összegyűjtöm a jó élményeimet, a sikereimet, a kihívásaimat, levonom a tanulságot azokból a dolgokból, amik nem sikerültek, és elengedem az évet. 

A blogon is szeretném lezárni a 2017-es évet, ezért több bejegyzéssel is készültem, hogy egyben láthassam az idei évemet. 

Az első bejegyzésemben azokról a futóversenyekről írok, amiken rész vettem 2017-ben. 

Olvasd tovább! 

A 2017-es év eleje nem bővelkedett a futásokban, egészen február végéig nem húztam futócipőt a lábamra! Ugyan részt vettem volna januárban a Zúzmara Félmaraton futáson, 10 km-en, de sajnos egy betegség közbeszólt, és nem tudtam elindulni. 

Március 20-án aztán beindult tényleg a futógépezet, ezen a napon kezdtem el a felkészülést az év legeslegjobban várt futóversenyére, az októberi Spar Maratonra. Innentől nem volt kérdés, hogy futok-e vagy nem, hiszen mindenképpen teljesíteni szerettem volna a maratoni távot. Sokszor kísérőim is voltak a felkészülés során, így a családommal töltött idő is a futás jegyében telt. 
Az áprilisi hónap volt a legintenzívebb a futóversenyek szempontjából, ugyanis három versenyen is indultam. 

Az első verseny a Szarvasűzők volt, ezt a futóversenyt a munkahelyem szponzorálja, célja pedig, hogy Bonifácot, a szarvast kergetve elfussunk Egerből Miskolcra, természetesen csapatban. Én két szakaszt is vállaltam, az egyik 9 km volt a Bükkben, végig felfelé, a második pedig a befutó szakasz Miskolcon, ami kb. 6 km volt. Mindkét szakaszom fiúszakaszként volt meghirdetve, de a HR-es csapatunkban alig voltak fiúk, így én vállaltam el őket. 
Hatalmas élmény volt a Bükkben futni, végig a legmagasabb fák mellett, a szerpentinen kanyarogva felfelé.

Ezután következett még szintén áprilisban a Vivicitta Városnéző Futás Budapesten, ahol a félmaratoni távot (21,0975 km) teljesítettem. Ez volt az eddigi legjobb félmaratoni időm, 2 óra 3 perc 1 másodperccel. 2 órán belüli teljesítés volt a cél, ezért a 2 órás iramfutókkal tartottam, de sajnos a frissítőpontoknál nem tudtam tartani a tempójukat, és leszakadtam tőlük. Így is nagyon elégedett voltam, hiszen 3 perccel sikerült megjavítani az addigi legjobb időmet. 

A harmadik áprilisi versenyem pedig Várvölgyi Futás volt, ahol 14 km-t futottam terepen. Eddig még nem indultam nem aszfaltos futóversenyen, így ez a futás is különleges helyet foglal el a szívemben. Nem mondom, hogy a nagy emelkedőknél nem anyáztam, és nem sétáltam bele, de a végére még így is tudtam egyet sprintelni. Ráadásul anyáék is elkísértek erre a versenyre, ez mindig sokat jelent! 

A következő verseny ismét egy csapatverseny, mégpedig nem más, mint az Ultrabalaton! 212 km a Balaton körül, megállás nélkül! A munkahelyemen még novemberben alakult meg a csapat, nem voltam elég gyors, így csak a várólistára kerültem fel. Aztán végül úgy alakult, hogy az egyik munkatársam helyett én vehettem részt! 12 fős csapatban indultunk, ahol én voltam az egyetlen lány, jó dolgom volt 11 fiúval. :) 
Itt három szakaszt vállaltam el, Dörgicse és Zánka között futottam 7,4 km-t, Balatongyörök és Gyenesdiás között 8,6 km-t, végül Zamárdi és Siófok között 5 km-t. Míg az első szakasz verőfényes napsütésben, 30 fokban zajlott, addig az utolsónál hajnali 2 óra volt és szakadt az eső! Végül a csapat összes tagja erőn felül teljesített (az utolsó szakaszomat én 5:02-es ezrekkel száguldottam végig), és 18 óra 58 perc 38 másodperces idővel kerültük meg a Balatont. 
Júniusban ismét félmaratont futottam a Városligetben, a K&H mozdulj! maraton- és félmaratonváltó versenyen. Ahogyan a neve is mutatja, ez inkább egy váltóverseny, de félmaratoni táv is indul, hogy nyáron is meg lehessen szerezni a Félmaratonmánia érmet, ami 4 egymást követő évszakban lefutott félmaraton után jár. Ez volt az én célom is, amikor neki indultam a 3, egyenként 7 km-es körnek a Városligetben. Ha nem lett volna a Félmaratonmánia, biztosan nem indulok, ugyanis a pénteki Necc party a Budapest Parkban annyira jól sikerült, hogy szombaton este 6-kor még mindig rosszul voltam, és nem maradt bennem meg semmilyen étel. Így indultam neki vasárnap délelőtt a félmaratonnak, hétfőn pedig a mesterképzésem államvizsgájának. Mindkettő sikerült! :) 
A júliusi és az augusztusi hónap ismét a felkészülésről szólt, nem voltam egy futóversenyen sem, szeptemberben viszont megint dupláztam. 

A WizzAir Félmaraton sajnos nem úgy sikerült, ahogyan elterveztem, minden percét megszenvedtem a futásnak. 7 km-nél tűző napon a rakparton még az is megfordult a fejemben, hogy feladom a versenyt, de kínkeservesen, fejemben negatív gondolatokkal beértem a célba. 1 hónap volt hátra a maratonig. 
A másik szeptemberi verseny ismét egy különlegesebb futás volt, a Zalakarosi Futás 34 km-es útvonala a Kisbalaton mellett haladt el. Ezt a futóversenyt szántan a főpróbának a maraton előtt, ami nagyon jól sikerült. Nyoma sem volt a negatív gondolatoknak, csak vitt előre a lábam. Az is nagyon sokat segített, hogy a barátom végig biciklivel kísért, biztatott és élőben még a Facebookon is bejelentkeztünk. :) 
Október 15-én aztán végre elérkezett az a nap, amire egész évben vágytam, az első maratonom napja. Ha azt mondom, hogy ez volt életem legnagyobb élménye, az nem fejezi ki eléggé azt, mit éreztem, amikor befutottam a célba. Bővebben EBBEN a bejegyzésben írtam a maratonról. 
Sajnos a kedvenc futóversenyemen novemberben betegség miatt nem tudtam indulni, így idén kimaradt a Balaton Félmaraton Siófokon. 2 éve itt futottam először le a félmaratont, így mindig ez marad a kedvenc versenyem! 

Holnap vár még rám az év utolsó futása és futóversenye, Tapolcán indulok egy 4 km-es Szilveszteri Örömfutáson. 

Ez volt tehát az én 2017-es futóversenyekben gazdag évem. Remélem, 2018-ban még hosszabb lesz a lista! 2018-ban szeretnék több kisebb, "alternatívabb" futóversenyen is részt venni, nem csak kizárólag a BSI-s futóversenyeken Budapesten. 

Sajnos az érmeimet nem tudom most lefotózni egyben, a kétlakiság egyik hátránya, hogy mindenhol vannak az ember cuccai, de sosem ott, ahol szüksége lenne rájuk! :) 

Tartsatok velem 2018-ban is, fussatok sokat! :) 

Kukucs :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése