"Drága Anne!
Remélem, még mindig az a vidám, eredeti gondolatokat megfogalmazó,
kedves, de mindenkivel kritikus fiatal lány vagy, akinek mindenről megvan a véleménye! Remélem, sikerült sikeres újságíróvá válnod, és
kiadtad az első A hátsó traktus című regényedet is, aminek boldog a befejezése.
Remélem, sokat vagy a természetben és csak akkor eszel krumplit és spenótot,
amikor azt szeretnél enni! Remélem, megtaláltad a szerelmedet, aki azért
szeret, amilyen vagy!"
„Bár mindössze tizennégy éves vagyok,
nagyon jól tudom, hogy mit akarok, látom, kinek van igaza és kinek nem, van
véleményem, ítéletem, vannak elveim, s bármilyen furcsán hangzik is ez egy
fiatal lány szájából, inkább érzem magam felnőttnek, mint gyermeknek és
mindenkitől függetlennek.”
Anne Frank ugyanolyan, mint minden más
tizenéves kamaszlány. Úgy érzi, már nem gyerek többé, de még nem is felnőtt,
bírálja a szüleit, a testvéréhez hasonlítja magát, várja az első szerelmet és
az első csókot és mindig szeretne egy kicsit másmilyen lenni, mint amilyen. De
Anne Frank mégsem ugyanolyan, mint a többi kamaszlány. Két évet bujkálva
kellett töltenie zsidósága miatt, és csak a naplójával, Kittyvel oszthatta meg
teljesen őszintén a gondolatait.