Mona Awad debütáló regényével az
Athanaeum kiadó Facebook oldalán találkoztam először, ahol magyar címet
kerestek a rózsaszín fánkos borítóval rendelkező könyvnek, ami egy lány
fogyókúrázásának történetét mutatja be. Aztán az eredmény is megszületett:
Antilányregény lett belőle, vagyis Felnőtté válás és kilodráma 13 felvonásban. Sőt
az Amazonon ez a könyv lett 2016 debütregénye! Úgyhogy eldöntöttem, hogy kell
nekem!
Nem tudom megmondani, mi vonzott
ennyire a történetben, hiszen szerencsére soha nem volt problémám a súlyommal,
sőt sokszor inkább az volt a baj, hogy túl vékony vagyok. Nem kellett fogyókúráznom,
egyszer tartottam egy komolyabb diétát az egészséges életmód nevében, azóta
pedig próbálok odafigyelni, hogy megfelelően táplálkozzak, hogy a hosszútávú
futásaimhoz legyen sok energiám.
Mégis annyira lelkes voltam a történettel
kapcsolatban, mert a téma megfogott, kíváncsi voltam, mit lehet kihozni belőle.
Ezért még a Líra által szervezett a könyvvel kapcsolatos beszélgetésre is
elmentem, ami A média hatása a testképünkre címet kapta. A beszélgetésen részt
vett Szurovecz Kitti írónő, egy szexuálpszichológus és egy pszichológus,
családterapeuta szakértő is. A beszélgetés fő témája a testképzavar volt,
amiben a jelenlévők meglátása alapján Lizzie, a történet főszereplője szenved.
Beszélgettek a testképzavar tüneteiről, a családtagok szerepéről és a könyv
főszereplőjéről is, akinek egyszer sem esik szó a testsúlyáról, mégis kövérnek
látja magát még akkor is, ha a környezete nem így gondolja. Megszállottan edz,
dekára méri a halat és a párkapcsolata is hagy kívánni valót maga után. Egy nem
túl szimpatikus karakter képe fogalmazódott meg bennem, hiszen akit egyedül a
külalakja és a testsúlya határoz meg, ott már régen nem stimmel valami. Mégis
megvettem a könyvet, bár előre tudtam, hogy Lizzie-vel nagyon nehezen tudok
majd azonosulni.
