2017 első futása

Majdnem 2 hónapig halogattam az idei év első futását, de jelentem, hogy megtört a jég és végre futottam egyet egy nagyjából 3 hónapos kihagyás után! 

Nagyon szép idő volt tegnap Budapesten, napsütéses 7-8 fok, egy kicsi széllel. Rajtam kívül többen is úgy döntöttek, hogy ezt már akár futóidőnek is nevezhetjük, több másik futóval is találkoztam a Duna partján a Petőfi és a Szabadság híd között. Szeretem ezeket a találkozásokat, hiszen a futók körében közös a cél: lefutni a távot, beérni a célba, legyőzni magunkat. Versenyen kívül is. Ezért van az, hogy ha a futásom legmélyebb hullámvölgyében is futok össze más futóval, mosolygok, biccentek, intek, hiszen mindig van valami közös bennünk: a futás szeretete.

A futásnak számomra két funkciója van. Vagy teljesen kikapcsolnak a gondolataim, és csak arra figyelek, hogy az egyik lábamat a másik után tegyem, vagy pedig átgondolom az összes éppen foglalkoztató dolgokat, hogy mire hazaérek, már kész terv legyen a fejemben. Régebben mindig zenét hallgattam, de mostanában leszoktam róla, zene nélkül jobban tudok befelé figyelni.

A kilátás 

2017 első futását sajnos nem sikerült lemérnem, mert az okostelefonom, amin követem a futásaimat épp a betegszabadságát tölti, mivel sikerült ismét összetörnöm. (Nem akarok róla beszélni!) De mivel az egyik kedvenc futóútvonalamon indultam el, nagyjából 6 km-t futhattam. Inkább nevezném kocogással egybekötött tempós sétának, de kezdésnek mindenképpen nagyon jól esett. 

Végre sikerült kipróbálni a karácsonyra kapott Kalenji futózoknit is (köszönöm anya!), ami rövidtávon nagyon jól teljesített: pont ott vastagabb és puhább, ahol fájni szokott a talpam és a lábfejem, és csúnya vízhólyagok sem jelentek meg szerencsére. Remélem, hosszú távon is hasonló lesz az eredmény!

A bemutatkozásomban már említettem, hogy az idei futós célom lefutni a maratont októberben, a célzott edzéseket március 20-án kezdem. A felkészülésről és magáról az edzéstervről hamarosan bővebben is írok majd egy külön bejegyzésben. Addig rövidebb, bemelegítés jellegű könnyű futásokat tervezek, ahol a cél nem a teljesítmény, hanem maga a testmozgás.

A könyvek elrepítenek egy-egy másik világba, futás közben viszont saját magammal találkozom újra és újra. Mindkettő kikapcsol, megnyugtat, ellazít. Emiatt a párhuzam miatt kapcsoltam össze a könyveket a futással a blogban és született meg a The Girl Who Reads & Runs.