2017. március 1., szerda

Nina George: Levendulaszoba


Hogyan tudjuk elengedni a múlt fájó emlékeit? Mikor jön el a búcsú ideje? Hogyan kezdjük újra az életünket és kiket engedjünk közel magunkhoz?

Megtaláltam az idei év első igazi kedvencét Nina George Levendulaszobájának személyében. Nem volt szerelem első látásra, de ahogy haladt előre a történet, úgy zártam egyre jobban a szívembe és kapott kiemelt helyet a polcomon a kötet. 


Jean Perdu elmúlt ötven éves, könyvkereskedőként dolgozik a saját könyves hajóján, és receptre írja fel a könyveket a vásárlóinak. Szerelmi bánatra, fájdalomra, önmaguk megtalálására, elalvásra. A megfoghatatlan érzelmeket egy csak a gondolataiban létező lexikonba, az Érzelmek enciklopédiájába jegyzi fel.  Gyógyírt talál mindenféle gondra és bajra, kivéve a saját bánatára.

A történet kezdetén mérges voltam Perdura. Huszonegy éve siratja a szerelmét, aki elhagyta, és csak egy levelet hagyott maga után. Huszonegy év. Majdnem az egész eddigi életem. Huszonegy év eltékozolva, magányosan. Dühített, hogy nem tud továbblépni, nem tudja elengedni a múltat, miközben elszalasztja a jelen lehetőségeit és a boldogságot. Aztán egy véletlen esemény folytán kényszerből felbontja a levelet és elindul, hogy válaszokat találjon a huszonegy évig magában tartott kérdésekre. A véletlenben természetesen közrejátszik egy nő is, aki ugyancsak húsz éve szenved egy rossz házasságban, de a férje most elhagyta. 

Jean tehát fogja a könyves bárkáját, az Irodalmi Patikát és útra kel. Csatlakozik hozzá az éppen múzsa és sztori után kutató sikeres, fiatal író, Max, akivel a kapcsolatuk később apa-fia viszonnyá alakul. Az út során hozzájuk csapódik még egy ugyancsak egy múltbéli délibábot kergető olasz szakács is és rengeteg kedves emberrel találkoznak, akik mind-mind hozzáadnak a jelenlétükkel a történethez.


Az utazáshoz a hátteret a festői Franciaország adja, Párizsból indulva a csatornarendszereken keresztül le délre, a tengerig. Olvasás közben érzed, ahogyan ring alattad a bárka, érzed a vidéki friss levegőt, amelybe levendula illat keveredik és hallod a szél zúgását. A könyv végén megtalálhatóak a történetben elfogyasztott francia ételek receptjei, amik még autentikusabbá teszik az élmény.


Nina George gyönyörűen ír, festőiek a leírásai, az érzelmek ábrázolása, amiből nincsen hiány, egy igazi érzelmi hullámvasúton megy keresztül a főszereplő és vele együtt az olvasó is. Szerelem, düh, barátság, gyász, önmarcangolás, fájdalom, vágy, remény mind-mind megjelenik, akkor és ott, ahol helye van a történetben.

Lassan hömpölyög a történet, nem könnyű olvasmány, azonban minden mondatáért megéri elolvasni vagy akár az idézetek között egy kicsit böngészni. A boldog élet receptjének három összetevőjét pedig mindenkinek alkalmaznia kéne a mindennapokban és kiegyensúlyozottabbak lehetnénk:

„Először is: jókat enni. Semmi szemetet, ami csak boldogtalanná, lustává és kövérré tesz. Másodszor: végigaludni az éjszakát (több sportnak, kevesebb alkoholnak és szép gondolatoknak köszönhetően). Harmadszor: olyan emberekkel tölteni az időt, akik barátságosak, és meg akarnak téged érteni, egészen a maguk módján.”

5 szíves kedvenc lett, amit még biztosan újra és újra elő fogok venni! Őszintén ajánlom azoknak, akik egy különleges történetre vágynak, ahol a romantikus címke nem egy tinilány szenvedését jelenti az elérhetetlen álompasi iránt, hanem igazi mély érzelmeket és csodás gondolatokat a szerelemről és az újrakezdésről.

Kedvenc idézetek

„Vannak olyan könyvek, amelyek egymillió embernek emészthetők. Mások csupán száznak. Sőt, vannak olyan gyógyszerek, pardon, könyvek, amelyeket csupán egyetlen egy embernek írtak.”

„Nem mi döntjük el, hogy szeretünk-e. Senkit nem vehetünk rá, hogy szeressen bennünket. Nincs recept. Csak maga a szeretet van. És ki vagyunk neki szolgáltatva. Semmit nem tehetünk.”

„– Soha ne hallgass a félelemre! A félelem ostobává tesz.”

„– A könyvek sok mindent tudnak, de mindent nem. A fontos dolgokat megélni kell. Nem elolvasni. Nekem a könyvemet… meg kell élnem.”

„A megszokás veszélyes, hiú istennő. Semmit sem engedélyez, ami az uralkodását aláássa. Egyik vágyat öli meg a másik után. A vágyat az utazás után, másik munka után, egy új szerelem után. Megakadályozza, hogy az ember úgy éljen, ahogy akar. Mert megszokásból már nem gondolkodunk rajta, hogy még akarjuk-e azt, amit teszünk.”


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése