„Ha mindent elölről kezdhetnék, nem
választanám ezt az életet. Ugyanakkor viszont kétlem, hogy valaha is volt
választási lehetőségem.”
 |
| A könyvtárból |
A tizennégy éves Sage
egy árvaházban tengeti az életét a történet kezdetén, amikor egy Conner nevű
nemes három másik fiúval együtt magával viszi a birtokára. Connernek nagy
tervei vannak a fiúkkal: át akarja venni Carthya királysága felett az uralmat
úgy, hogy az egyikőjüket a királyság elveszett Jaron hercegeként a trónra
ülteti. A fiúk feladata egyszerű: váljanak két hét alatt herceggé és hitessék
el a helytartókkal, hogy Jaron herceg visszatért. De a végén csak az egyikőjük
lehet valóban herceg.
Sage
egy igazi antikarakter, az ő szemszögéből ismerjük meg a történetet. A másik
három fiúhoz képest makacs, engedetlen, nagyszájú, aki keserű és szkeptikus a
kieszelt tervvel kapcsolatban és nem töri magát, hogy rendes herceg váljon
belőle. Helyette éjszakánként a falakon mászkál, nem figyel a tanórákon, lop,
szökni próbál és a szolgálólány sorsával jobban törődik, mint a sajátjával.
Conner
birtokán Sage hamarosan barátokat és ellenségeket szerez magának, viszont, hogy
ki a barát és ki az ellenség, szinte oldalról oldalra változik. Roden, Tobias,
Mott és Conner sem egyszerűen fekete-fehér karakterek, és mindannyian tudnak
meglepetéseket szerezni. Ahogyan a két lánynak, Imogennek és Amarinda
hercegnőnek is megvannak a maguk titkaik, vágyaik és félelmeik.
A
könyv olvastatja magát és senkit ne tévesszen meg az, hogy az elején kicsit
lassan indul be. Kezdetben Sage nem volt túl szimpatikus, hiszen
sokszor úgy tűnt feleslegesen keresi magának a bajt azzal, hogy akkor is
felesel, amikor nem kéne, a végére viszont egész a szívemhez nőtt a humora, az
elszántsága és a háttérben meghúzódó története miatt.
Viszont
Jennifer A. Nielsen teljesen becsapott engem ezzel a történettel! Annyira félre
tudott vezetni és sikerült elaltatnia a befejezéssel kapcsolatban, hogy amit az
elején nyilvánvalónak gondoltam, azt a könyv olvasása közben elvetettem, hogy
egy olyan csavarral térjen vissza, amire végül mégis számítottam. Mindenképpen
kíváncsi vagyok a sorozat többi kötetére is!
Kedvenc idézetek
„Van egyáltalán olyan ember, aki fejet hajt
a trón előtt, és közben nem képzeli el, milyen lenne, ha ő ülne rajta? Mondd
csak, Sage, még soha nem feküdtél az árvaház kemény padlóján, a csillagokat
kémlelve a tető repedésein keresztül, és gondolkoztál el rajta, milyen is lehet
királynak lenni?”
„És attól a pillanattó kezdve én voltam Sage
Aveniából. Egy bukott zenész és egy csaposnő elárvult fia. Aki csak nagyon
keveset tudott Carthya királyáról és királynőjéről, és még kevesebbet törődött
velük.
Teljesen egyedül voltam.”
„Apám többször is figyelmeztetett, hogy a
nagy szám egyszer még bajba fog sodorni. Lehet, hogy többször kellett volna
mondania.”
„– A
királyi család mindig is ki volt téve a pletykáknak – mondta Conner, mintha ezzel
le is zárta volna a témát. – Ez a közrendűek legolcsóbb szórakozása.”
„Van egy régi mondás Aveniában, ami szerint
„Pusztán az, hogy nem zúdul a jégeső, még nem jelenti azt, hogy nem is esik.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése